Az előadó Meisznerné Kuklek Noémi munkaerő piaci tanácsadó volt, kinek interaktív előadásait hallhattuk. Számos információt tudhattunk meg a megváltozott munkaképességű személyekről, hogy hogyan érvényesülhetnek a munkaerő-piacon.

A kurzuson mi is aktívan részt vettünk, ugyanis minket, hallgatókat is bevontak és átélhettük azt, hogy milyen kiszolgáltatottan élni. Emlékezetes maradt számomra, hogy bekötött szemmel kellet felismernünk a hétköznapjainkban használt élelmiszerek illatát. Nagyon sokunknak nehéz feladat volt, főleg a legegyszerűbbek, mint például a só, a cukor, vagy akár a szilvalekvár azonosítása. Tetszett az a feladat is, amelyben szintén bekötött szemmel kellet textíliákat tapintanunk és összepárosítani őket az érzékelés alapján. A vizuális világ kizárásával teljes mértékben ráeszméltünk, hogy milyen, amikor másik érzékszerveinkre vagyunk hagyatkozva.

Az előadáson szóba kerültek az autisták, számomra ezen állapot mindig bizonytalan volt, hogy pontosan mit jelenthet. Ros Blackburn idézetét hozta Noémi, mellyel teljesen érthetővé vált számomra a saját világuk.

Végül pszichiátriai betegek csodálatos műalkotásainak elemzésével zártuk a programot. Festményeket mutatott, mindegyiknek volt története, illetve tükrözte a betegség tüneteit és a szorongásukat. Ekkor tudatosult bennem, hogy mi emberek milyen különlegesek és különbözőek tudunk lenni.

Összességében érdekes volt számomra az előadás, mert új információkat kaptunk a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási lehetőségeiről és a minősítéseikről. Beleláthattunk a hivatalai ügyek intézésébe és Foglalkoztatási Rehabilitációs Szakértői Bizottság fontos munkájába.

Tisza Boglárka, IV.évf. dietetikus hallgató